December 26/2

Ádám nem válaszolt rá semmit csak a kezemen lévő karkötőt nézte.
-Ezt még tőlem kaptad igaz?-Néz rám.
-Igen.-Bólogatok.
-Mikor?
-Még második osztályban...Mikor megismerkedtünk.
-És azóta megvan?
-Igen.-Kezdtem kényelmetlenül érezni magam.Nem tudtam,hogy Ádám mire akar kilyukadni...Talán rájött,hogy szeretem?Talán csak érdekli?Túl sokat gondolkodom...
-Ennyire fontos neked ez a karkötő?-Kérdi és továbbra is el van foglalva az ősrégi karkötővel.
-Nem...
-Ohh...Értem...-Az arca elszomorodik.
-Nekem te vagy fontos.És azért hordom még mindig ezt a karkötőt,mert sok veled töltött emlék fűz hozzá.
-Figyelj,Zoé...
-Hm?
-Én nem szeretlek...
Ádám tényleg nem szeret...Kiderült,hogy a konyhában történtek is csak puszta véletlen volt.Az a csók nem jelentett számára semmit...Nem azért csókolt meg az iskolában is,mert szeret...Csak megakart védeni...
-Én álmos lettem hirtelen.-Villantok egy hamis vigyort az arcomra.-Menjünk törölközzünk meg és sleep!!!
Gyorsan előre szaladtam mielőtt Ádám mondhatott volna valamit.Úgy éreztem,hogy megszúrtak egy késsel...De belülről...A szívemnél...Sírni akarok de nem akarom,hogy Ádám meg lássa a könnyeim.
Nem bírtam vissza tartani a sírást...Egy könnycsepp kicsordult a szememből.A padlóra rogytam nem bírtam tovább.Sírnom kellett.Reméltem,hogy Ádám még nem jött be,de...
-Miért sírsz?-Kérdi Ádám.
Késő volt...
-Csípi a klór a szemem...-Válaszolom kissé megszeppenve.
-Megnézhetem?
Csak bólogattam és felemeltem a fejem.Ádám bele nézett a szemeimbe és szakértő fejjel nézte.
Miután alaposan megnézte a szemeim behúzott a fürdőszobába.Kibontott egy csomag vattát,bevizezte és a szememet törölgette.
-Zoé.Ugye igazából nem csak a szemed miatt vagy szomorú?-Vizezi be újra a vattát és a szememhez nyomja.
-Igazából...-Nem akartam hazudni Ádámnak.Nem bírtam!-Nem...
-Akkor az a baj,hogy nem szeretlek?
-Igen.
-Olyan buta vagy.-Néz rám és a fejét rázza.-Én szeretlek.
-Igen?-Ekkor felcsillant a szememben a remény,hogy talán még is...Áh...Nem.Nekem soha semmi sem jön össze.
-Persze,hogy szeretlek hisz legjobb barátok vagyunk!
Én mondtam,hogy nem jön össze...
Ádám folytatta...
-Amúgy is...Nem akarnám egy szerelemmel elrontani a barátságunkat!!!
-Hiba lenne.-Sóhajtok egy (feltűnően) nagyot.
-Már nem fáj annyira a szemed?
-Nem.
-Ma nagyon konkrét vagy Zoé.-Neveti el magát és kidobja a vizes vattát.
-Az.-Nevetek vele.
-Mondom...Konkrét.
-Ne fáraszd már az agyam adj egy törölközőt,száradjunk meg és menjünk aludni.
-Igenis főnökasszony!!!-Szalutál előttem Ádám és levesz a fogasról két törölközőt.
Gyorsan megtöröltük magunkat,váltottunk ruhát,és lefeküdtünk az ágyba.
Mielőtt még elaludtam volna gyorsan megnéztem az időt a telefonomon (ami immár egy samsung galaxy s3 :3) és a pontos idő: 9:51 (bocsi most már 9:52).

~~~~~~~~ Pár órával később ~~~~~~~~

Jó...Az nem jó kifejezés,hogy pár órával.mert átaludtuk az egész napot!!!
Mikor felébredtem már 21:07 volt.De úristen,hogy birok ennyit aludni??? Ne is foglalkozzunk ezzel hanem együnk (mert ugye üres hassal nem lehet megint aludni :DD).
Gyorsan felkeltettem Ádámot és elhívtam enni aztán pedig minden dolgot megcsináltunk amit lehetett volna ha nem hülyéskedünk este.
Ezek után pedig,hogy tudjunk aludni elmentünk futni.

December 26

Amikor Ádám megcsókolt szertefoszlott a köröttünk lévő világ, és nem volt más, csak ő,és én.Amikor ajkai elváltak az enyémektől, valami hihetetlenül boldog voltam (nem mintha a csók közbe nem lettem volna).Amúgy a csókunk közbe nyitva volt a szemem (egy kis ideig) és láttam, hogy Ádámé csukva van és édesen bele mosolyog a csókba.Éjfél után picivel váltak szét ajkaink. Ádám hihetetlenül zavarban volt és elpirult.
-B-bocsi...-Dadogott és elpirulva a forró csokit bámulta.
-Semmi baj.-Mosolygok rá.
-Tényleg?
-Igen,tényleg.
-De nem értem...Miért nem haragszol?
-Ádám én...-Kiakartam mondani azt a szót de nem bírtam.Nem akartam! Nem akartam azt, hogy vége legyen a barátságunknak.Mi van ha tényleg vége lenne?Nem....Az nem lehet...-Nem haragszok rád, elragadott a pillanat heve.Megértelek.Biztos vagyok benne, hogy nem direkt volt.-Nem bírtam megtenni...
-Öm...Igen.-Konyul le a szája.
-Nem akarod,hogy menjünk aludni?
-De...
Azzal elindultunk a szoba felé és lefeküdtünk az ágyba.Ádám már át se karolt...Nem bírtam aludni és éreztem, hogy Ádám sem alszik.Egész este gondolkodtam.Mi van ha ő is szeret? És ha elmondom neki? Mi lesz ha ő nem úgy érez? Vége lesz a barátságunknak? Soha többé nem beszélnénk? Mi lesz ha?....Ne...Ezen kár gondolkodni.Nem mondom el neki.Majd...Egyszer...Talán...
Ahogy gondolkoztam, Ádám megszólalt:
-Ne jártasd már ilyen hangosan az agytekervényeidet!-Röhögött fel.
-Honnan tudtad,hogy gondolkozok?-Fordulok felé.
-Zoé...Motyogsz!!!-Förmedt rám vicces hangnemben.
-Ja.-Nézek rá és elszégyellem magam.
Azzal Ádám látta, hogy megbántott a hangnemével és a takarója alá bújt annyira, hogy csak a szemei és a haja látszódjon ki.
-Ne hari.-Mondja aranyos hangon.-Csillag bociszemek csillag.-Vág elképesztően cuki bociszemeket.
Nem mondtam semmit csak elmosolyodtam.Pár másodperc múlva kitört belőlünk a röhögés, és nem bírtuk abbahagyni.
-Nem haragszom.-Mondtam végül a komolyságba visszatérve átöleltem.
Ő is szorosan magához húzott és nem akartuk egymást elengedni.Amikor már nem öleltük egymást (nagy nehezen sikerült) láttam, hogy Ádám nagyon mosolyog valamin.
-Mi az?-Nézek rá hülyén.
-Tudtad, hogy hátul van egy medence?-Vigyorog.
-Na ne már!-Tátom nagyra a szám.
-Részemről...Én még nem vagyok álmos.
-Én se!!!
-Akkor menjünk!
-Menjünk!-Kiáltunk egyszerre (csata kiáltásnak is jó lett volna).
-Kuss már!-Halljuk Hidan hangját a másik épületből.
-Menjünk!-Ismételjük el suttogva.
Azzal halkan kuncogva kimentünk a mellék épület kertjébe.Valóban ott volt egy hatalmas medence.Gyönyörű látvány nyújtott a vízről vissza csillanó telihold fénye.Mivel azért nem volt annyira jó idő, csak a lábunkat lógattuk bele a vízbe.Nagyon sokat beszélgettünk.A legtöbb beszélgetés "kultúrált" volt és nagyon jókat nevettünk együtt.
-Szép este van.-Nézek fel az égre.
-Hát igen.A szexi élőlények éjszakája.-Röhögi el magát Ádám.
-Ha mi itt vagyunk csak az lehet.-Röhögöm el magam.
-Zoé...Szerintem az élőlények még szexibbek vizesen.
-Lehet.-Hirtelen nem esett le, hogy mire céloz de amikor már a bőrömön éreztem a hideg vizet és levegő után kapkodtam, akkor már leesett (elég nagy fázis késéssel küzdenék ha még akkor sem).
Ádám ott röhögött a parton én pedig éppen kitápászkodtam a vízből.Amikor felálltam Ádám csak nézett.
-Zoé...Ugye tudod,hogy a pólód fehér?-Ül széles mosoly a szájára.
-Basszus.-Kiáltottam és gyorsan vissza ugrottam a vízbe.-Meghalsz.-Röhögöm el magam amint felérkeztem a víz alól.Elkaptam a lábát és magam után húztam a vízbe.
-Te lány.-Röhög amikor feljön a víz alól.-Hé...Neked nem ér le a lábad?
-Egy 2 méteres medencébe még jó,hogy nem.-Nézek magam alá.
-Öm...Ez 170 centis...-Mutat a lábára.
-Ehh...-Nézek a lábára aztán rá.
Látja,hogy szenvedek és felvesz a hátára.
-Basszus Zoé...Eltörik a gerincem.-Mondja levegő hiányos hangon.-Inkább kulcsold át a lábad velem szemben.
Akkor közel leszünk egymáshoz.És mi van ha nem bírom megállni, hogy megcsókoljam? Ez így zavaros.
Nem tudtam neki mit csinálni, így átfordultam vele szemben és a lábamat a dereka köré kulcsoltam.Egymással szemben voltunk és egymás szemébe néztünk.A homlokunk teteje összeért.
-Ádám...Te szeretsz?-Mi a francot művelek?Nem is akartam megkérdezni.Wááááá...Ezt nem lehet egy v-vel írni!Mindent elcseszek.
-Mármint milyen értelemben?-Kérdez vissza.
Gondoltam, hogy megkérdezi (Ohh...Shit!).
-Szerelmileg....