December 26/2

Ádám nem válaszolt rá semmit csak a kezemen lévő karkötőt nézte.
-Ezt még tőlem kaptad igaz?-Néz rám.
-Igen.-Bólogatok.
-Mikor?
-Még második osztályban...Mikor megismerkedtünk.
-És azóta megvan?
-Igen.-Kezdtem kényelmetlenül érezni magam.Nem tudtam,hogy Ádám mire akar kilyukadni...Talán rájött,hogy szeretem?Talán csak érdekli?Túl sokat gondolkodom...
-Ennyire fontos neked ez a karkötő?-Kérdi és továbbra is el van foglalva az ősrégi karkötővel.
-Nem...
-Ohh...Értem...-Az arca elszomorodik.
-Nekem te vagy fontos.És azért hordom még mindig ezt a karkötőt,mert sok veled töltött emlék fűz hozzá.
-Figyelj,Zoé...
-Hm?
-Én nem szeretlek...
Ádám tényleg nem szeret...Kiderült,hogy a konyhában történtek is csak puszta véletlen volt.Az a csók nem jelentett számára semmit...Nem azért csókolt meg az iskolában is,mert szeret...Csak megakart védeni...
-Én álmos lettem hirtelen.-Villantok egy hamis vigyort az arcomra.-Menjünk törölközzünk meg és sleep!!!
Gyorsan előre szaladtam mielőtt Ádám mondhatott volna valamit.Úgy éreztem,hogy megszúrtak egy késsel...De belülről...A szívemnél...Sírni akarok de nem akarom,hogy Ádám meg lássa a könnyeim.
Nem bírtam vissza tartani a sírást...Egy könnycsepp kicsordult a szememből.A padlóra rogytam nem bírtam tovább.Sírnom kellett.Reméltem,hogy Ádám még nem jött be,de...
-Miért sírsz?-Kérdi Ádám.
Késő volt...
-Csípi a klór a szemem...-Válaszolom kissé megszeppenve.
-Megnézhetem?
Csak bólogattam és felemeltem a fejem.Ádám bele nézett a szemeimbe és szakértő fejjel nézte.
Miután alaposan megnézte a szemeim behúzott a fürdőszobába.Kibontott egy csomag vattát,bevizezte és a szememet törölgette.
-Zoé.Ugye igazából nem csak a szemed miatt vagy szomorú?-Vizezi be újra a vattát és a szememhez nyomja.
-Igazából...-Nem akartam hazudni Ádámnak.Nem bírtam!-Nem...
-Akkor az a baj,hogy nem szeretlek?
-Igen.
-Olyan buta vagy.-Néz rám és a fejét rázza.-Én szeretlek.
-Igen?-Ekkor felcsillant a szememben a remény,hogy talán még is...Áh...Nem.Nekem soha semmi sem jön össze.
-Persze,hogy szeretlek hisz legjobb barátok vagyunk!
Én mondtam,hogy nem jön össze...
Ádám folytatta...
-Amúgy is...Nem akarnám egy szerelemmel elrontani a barátságunkat!!!
-Hiba lenne.-Sóhajtok egy (feltűnően) nagyot.
-Már nem fáj annyira a szemed?
-Nem.
-Ma nagyon konkrét vagy Zoé.-Neveti el magát és kidobja a vizes vattát.
-Az.-Nevetek vele.
-Mondom...Konkrét.
-Ne fáraszd már az agyam adj egy törölközőt,száradjunk meg és menjünk aludni.
-Igenis főnökasszony!!!-Szalutál előttem Ádám és levesz a fogasról két törölközőt.
Gyorsan megtöröltük magunkat,váltottunk ruhát,és lefeküdtünk az ágyba.
Mielőtt még elaludtam volna gyorsan megnéztem az időt a telefonomon (ami immár egy samsung galaxy s3 :3) és a pontos idő: 9:51 (bocsi most már 9:52).

~~~~~~~~ Pár órával később ~~~~~~~~

Jó...Az nem jó kifejezés,hogy pár órával.mert átaludtuk az egész napot!!!
Mikor felébredtem már 21:07 volt.De úristen,hogy birok ennyit aludni??? Ne is foglalkozzunk ezzel hanem együnk (mert ugye üres hassal nem lehet megint aludni :DD).
Gyorsan felkeltettem Ádámot és elhívtam enni aztán pedig minden dolgot megcsináltunk amit lehetett volna ha nem hülyéskedünk este.
Ezek után pedig,hogy tudjunk aludni elmentünk futni.