December 11

Most teljesen bele vagyok merülve ebbe a napló dologba!De nem hinném,hogy holnap fogok írni,mert megyek suliba.Hihetetlen de sikerült Főiskolát találnom ahova fel is vettek.A "bandából" csak Evelin,Ádám és én járunk Fősulira.Evelint másik Fősulira vették fel mint engem, és Ádámot.És hát Ádámmal egy iskolába járunk, de másik szakra vették fel, így csak szünetekben és délutánonként találkozom vele.Evelinnek elég sok barátja van, és a sulinkban Ádám az egyik legnépszerűbb attól függetlenül,hogy Emo...Csak úgy bomlanak érte a lányok, és a fiúk folyton az ő társaságában akarnak lenni,hogy becsajozhassanak.Áh...A francba!Amíg nem gondolkodtam logikusan nem vettem észre,hogy nekem semmi esélyem Ádámnál!
A gondolat menetemet az ajtón nyikorgása törte meg,és az azon beszűrődő kis fénysugár.
-Szia!Mit Emozol itt a sötétben?-Nyit be Alex a szobába és a saját kis viccén elröhögi magát.
-Nagyon vicces!-Vigyorgok rá.-Hát te?Hogy,hogy beléptél szerény hajlékomba?
-Alig beszélsz velem, akkor most már pótoljuk be!-Ül le mellém a földre.
-És?Hogy állsz a csajokkal?-Nézek kérdőn Alexra és megveregettem a vállát.
-Hát valaki most nagyon tetszik.
-Leírást!-Fordulok felé, és szembe fordítottam magammal.
-Hát...Gördeszkázik, és szereti a BMX-et és a focit meg a hasonló fiús sportokat.
-Igen???-Idegeskedek mivel Alexra mindig is úgy tekintettem mintha a testvérem lenne és úgy is izgultam miatta.
-Fél rövid fekete haja van karcsú és zöld szemei vannak, amik nagyok.
-Igen???!!!-Már szétszakadtak az idegszálaim!Csak nem mondja amit ki akarok húzni belőle.
-Jah és amire vártál...Ő is Emo.
-Huh.-Hallatok egy megkönnyebbült sóhajt az ajkaim közül.
-Na?Vélemény leírás alapján?-Néz rám idegesen.
-Hát biztos jól jártál vele.Elképzelésre szép lehet és jó fej.
-És szerinted valljam be neki először vagy csak simán csókoljam meg???Nem tudom mit tegyek és úgy gondoltam egy lánytól csak jó kérni tanácsot.
-Jó!Nyugi...Szerintem csókold meg!!!Annak minden lány örülne...Legalább is szerintem.
Erre Alex nem mondd semmit csak megköszönésképpen bólintott egyet.
Hosszú ideig bámult engem és már kezdett kínos lenni a helyzet.Hirtelen közeledni kezdett felém.Gyengéden meg fogta az állam és maga felé húzta azt.Megcsókolt.Erre nem számítottam.
Próbáltam megtörni a csókunkat, és próbáltam nem elhinni,hogy a lány leírása én vagyok...
Ekkor megint nyikorgott az ajtó és egy kis fény nyaláb világította meg csókunkat ami számomra megtörhetetlennek látszott hiszen Alex olyan erősen rátapadt az ajkaimra.
Láttam,hogy az ajtóban egy Emo fiú ácsorgott és meglepődve nézi a drámai csókot.
Nemsokára kirajzolódtak a fiú arcvonalai, és az a fiú nem más volt mint Ádám.Amikor megláttam legszívesebben sírtam volna de előtte erősnek akartam látszani.
-Bocs.-Hallom Ádám hangját aki ekkor már becsukta az ajtót.
Ekkor Alex megszakította csókunkat és bocsánatot kért.
-S-s-sajnálom Zoé!Csak amikor a közelemben vagy nem bírok magammal.-motyogta.
Ekkor egy hatalmas pofont keverek le neki és láttam ahogy egy kis könnycsepp kicsurran a szeméből és le cseppen a földre.
-Tudod,hogy engem ezzel mennyire megbántottál?-Nézek rá könnybe lábadt szemekkel.-Nem én vagyok a számodra tökéletes lány és szerintem azt te sem akarod,hogy megszakadjon köztünk a barátság!-Letörlöm a könnyeim és rá nézek.-Tudom,hogy megviselt ami közted és Mira között történt de ez nem azt jelenti,hogy senki nem tud majd téged szeretni...
-Oké.-Törölte le a könnyeit és átölelt.-És még egyszer bocsi.
-Semmi baj...Úgy érezted,hogy senki sem szeret szóval nem a te hibád.
Jó azért egy kicsit az ő hibája is de inkább most azon kell gondolkoznom,hogy magyarázzam meg ezt Ádámnak...
Most ne gondolkozzunk ezen, menjünk el szépen fürdeni aztán dőljünk bele a pihe-puha ágyikóba és szunya (skizofrén mód.Drágaszág ~) !Ah...El is felejtettem...Holnap suli.Na mindegy most csak egy jó meleg zuhanyra vágyom, és egy kis alvásra.
Gyorsan összekaptam a szobámból a pizsamámat ami nem más volt mint egy fekete Papa Roach póló és egy hosszú fekete melegítő nadrág.
A zuhanyzás nagyon jól esett ki sem akartam szállni, de aztán valahogy csak rávettem magam.Felöltöztem és beengedtem Démon Hill-t (a kutyámat) aludni hiszen vele szoktam.Bementem a szobámba és le is dőltem volna, mikor hirtelen meg hallottam egy lány kacarászását Hidan ágya felől.
-Psszt...Hé Zuzu...Öm...Most nem aludnál másnál? Itt van velem Nati.-Suttogta nekem Hidan.
-De megyek.-Válaszoltam és kiballagtam a szobából.Jah és mellesleg Natália (Nati) Hidan barátnője és szinte minden hétvégén átjön.De az a gáz,hogy ilyen esetekben Ádámnál szoktam aludni és elfelezzük az ágyát.De én szerintem most a kanapét választom.De a kanapén már ott ült Ádám.
-Végre.Akkor mehetünk?-Suttogta és állt fel a kanapéról mihelyst meglátott.
-Ühüm.-Próbáltam halkan adni a választ de nem nagyon ment.
Ádám megfogta a csuklóm és berángatott a szobájába. Lefeküdt az ágyba és nagyon úgy nézett ki,hogy már alszik is.
-Ádám...Alszol?-Kérdezem és a mutató ujjammal megböktem a vállát.
-Aha.De el ne hidd.-Átfordul felém.-Zoé...Én még nem vagyok álmos.-Néz rám boci szemekkel.
-Én se.Főleg,mert ilyen cuki boci szemekkel nézel rám.-Egyszerűen azoktól a szemektől kitört belőlem a röhögés.
-De amúgy mi volt az a valami közted és Alex között?Ti jártok?-Néz rám Ádám de úgy mintha a szemei azt akarnák,hogy nemet mondjak.
-Dehogy.-Láttam,hogy Ádám megkönnyebbül.-Csak kiderült,hogy tetszek Alexnek és engem jellemzett a leírásában, és én nem találtam ki és megkérdezte,hogy valljon-e neki vagy csókolja meg és én a csókot választottam.
-Értem.De attól még jóba vagytok?
-Igen megbocsájtottam neki.De nagyon rossz érzés volt.Ciki de majdnem sírtam.Főleg amikor benyitottál.
-Miért?
-Mert már olyan régóta legjobb barátok vagyunk és nagyon fájt,hogy azt neked látnod kell.
-Értem.Holnap megyünk együtt suliba.
-Igen!Fúúú basszus.-Pattanok fel az ágyból.
-Mi az?-Néz rám Ádám rémült,kikerekedett szemekkel.
-Elfelejtettem megcsinálni a házit.-A könyveim után kapkodok és közben röhögök.
-A francba!-Pattan fel Ádám is.
-Mi van?-Nézek rá.
-Én is elfelejtettem.-Egy ideig megdermedve néztünk egymásra, aztán kitört belőlünk a röhögés.
-Pedig rólad akartam lemásolni.-Röhögtem mégjobban.
-Azt várhatod.Alap,hogy nem adom oda!
Ekkor már mindketten annyira röhögtük,hogy elestünk és a földön kacarásztunk.Aztán amikor pedig vissza tértünk a röhögőgörcsből megcsináltuk a házit.